Tavaly nyáron rávettem a barátnőmet egy kis modellkedésre, naplementében, ragyogva. Minden nap megnéztük, mikor megy le a nap pont ott, ahol szerettem volna a fotózást. Egy szántáson, a semmi közepén. De az teljesen kiment a fejemből, hogy a Föld forog és egy hét múlva már sokkal korábban megy le a nap, tehát lóhalálában értünk oda, és majdnem lekéstük. Leparkoltunk kocsival, ott átöltözött a barátnőm, akkor már furán néztek az arra menő autósok, pláne, amikor kiszálltunk, és ott rohangáltunk a szántáson én fényképezőgéppel, ő pedig egy kendővel....Próbáltuk elérni a szélfútta hatást, remélem azért sikerült. Mert persze a szél az sehol sem volt. Messziről ez egy balettba ágyazott bohózatnak tűnhetett. De sikerült elkapnom a pillanatot.
Csendpillanat:
Álmos fényben táncoló,
Megnyújtott árnyak
Jelt festenek az égre
Majd légbe szelídülve
Kócos fellegek
nyugodt álmát mosdatják.
Nagyon jók lettek a képek, és az Ildi ragyog!
VálaszTörlésKöszi!:) Az volt a cél!:) Jó fél év rábeszélés kellett hozzá!:)))))))
VálaszTörlés