Összes oldalmegjelenítés

2012. december 16., vasárnap

2012. december 5., szerda

A télapó sütije.

Elérkezett a nap, amire a gyerkőcök vártak, legalábbis a kicsik. Nekik még él a Mikulás a képzeletükben, Atika fiam már előre eltervezte, hogy kilesi éjjel, amikor erre jár a szánján, sőt még fel is ül rá....Imádom, mert én is ilyen voltam.:)
Megkaptam az utasítást, muszáj lesz sütit sütnöm a Mikulásnak, mert biztos megéhezik, annyi dolga lesz...
Tehát a recept. Javaslom a nagycsaládosoknak, hogy dupla adaggal dolgozzanak, ugyanis hamar el fog fogyni, és lehet, hogy nem jut már a Mikulásnak.:))

A télapó sütije

Hozzávalók:

18 dkg liszt, 1 tk. sütőpor, 12,5 dkg puha vaj v. margarin, 15 dkg cukor, 1 tojás, egy tábla csokoládé apróra vágva.

Összekutyuljuk az egészet, majd kis golyókat formálunk, és sütőpapírral lerakott tepsiben kicsit lelapítjuk még a tenyerünkkel. 190 fokon, hőlégkeverésen, előmelegített sütőben kb.8-10 percig sütjük. Attól függ, mekkora sütiket sütünk, ha kisebbek, elég a 8 perc.

Pár percig hagyjuk kihűlni, majd dobozoljuk. Garantáltan nem áll el több napig, mert elfogy!:))))


Egy aranyos történet még a süti mellé és jó étvágyat, a gyerekeknek meg sok csokit és kevés virgácsot!:)

Fanny legszebb karácsonya

Ha nem egy ismerősöm meséli el gyermeke történetét, én se hiszem el. pedig minden szó úgy igaz, ahogy itt most leírom!
Fanny eleven kislány volt és mint minden kisgyerek a játékaihoz ő is kis házi kedvencet szeretett volna. Már az összes barátjának volt valamilyen kis állata. Peti kiskutyát kapott névnapjára, Kati kiscicát szülinapjára, Timi és Bogi pedig bolyhos kis hörcsögöt karácsonyra. Elhatározta, hogy ő is kér valamit névnapjára, de hiába nyaggatta a szüleit a válasz határozott nem volt! Majd eljött a szülinapja is, megint nyaggatta a szüleit de ők most is hajthatatlanok voltak. Kutyát azért ellenezték, mert előbb utóbb úgyis apának kellene szélben viharban kivinnie sétálni, hiába a fogadkozás, hogy majd ő fogja mindig megcsinálni. A macska szőrre Fanny kistestvére allergiás volt, így azt is gyorsan kizárták. A hörcsögtől pedig anyukája mániákusan félt, mivel az is egyfajta egér!
Szegény Fanny teljesen kétségbe volt már esve. Végül úgy döntött, hogy egy felsőbb hatalomhoz fordul: magához a Télapóhoz! Úgyis már a küszöbön volt a karácsony, gyorsan levelet körmölt. Anyukája végül engedett neki és elmentek együtt a postára feladni. Persze a kis Fanny nagyon elemében volt, többször is megkérdezte a póstás nénit, hogy biztos tudják-e a Télapó címét, biztos meg fog-e érkezni karácsonyig és hogy biztos nem fog-e út közben a levél elkallódni!? Fontos kérdések voltak ezek neki, látta rajta a póstás néni ezért szépen válaszolt is neki, hogy minden póstás tudja a Télapó címét, biztos oda ér karácsonyig, mert majd gyorspostával küldik és hogy ne aggódjon a levelek nem kallódnak el csak úgy út közben. Anyukája már türelmetlen volt, útközben hazafelé próbálta kideríteni, hogy gyermeke mit írhatott a levélben. De Fanny nem árulta el, orrát magasan felhúzva mindig csak ennyit felelt "Csak a Télapó és én tudhatjuk, hogy mi van a levélben, ez titok!" Otthon apának se árulta el. Így mivel már igencsak közeledett a karácsony szegény szülők nagy gondban voltak, hogy nem tudják kideríteni mit tartalmazhatott a levél és ha nem tudják beszerezni a fa alá akkor azzal hatalmas csalódást és keserűséget fognak okozni a kislány szívében! Anyuka odáig is elment, hogy titokban másnap visszament a postára hogy elkérje a levelet, hátha még megvan a fiókban, hisz hova adnák fel??? De igencsak megdöbbent, mikor azt a választ kapta, hogy már feladták a címzettnek, habogva kérdezte, hogy hova küldték a levelet? A postás néni csak ennyit felelt " Összefogtunk a többi dolgozóval, hogy kiderítsük van-e valami hivatalos címe a télapónak és mi is meglepődtünk, hogy rátaláltunk! Finnországba, Lappföldre kellett feladni, ott van a hivatalos Télapó központ."
Az anyuka elkeseredett, szomorúan ment haza .
Fanny pedig napról napra egyre izgatottabb lett, karácsony előtt este nem is jött álom a szemére! De a szüleiére se, akik a szomorúságtól voltak éberek. Már éjfélt is elütötte az óra, mikor a folyosón lámpafény gyúlt, hallották a kis lábak masírozását a nappali felé, majd Fanny hangját amint boldogan ujjongva kiabál "megjött, megjött!!! Itt az ajándékom! Anyu, apu gyertek gyorsan!!!" Azonnal kipattantak az ágyból és rohamléptekkel dübörögtek be a nappaliba. Ott fura látvány fogadta őket: Fanny kis kezeiben magasra tartva egy aranyos kis csíkos mókust tartott a fény felé. Mikor ők is feleszméltek az ámulatból és Fannyt is sikerült lecsillapítaniuk mielőtt testvérét is felveri álmából, megkérdezték tőle, hogy mi történt? S ő elmesélte: "Anyu, apu hát ezt kértem a Télapótól, egy kis édes házi kedvencet, akit apunak nem kell sétáltatnia rossz időben, akinek a szőrére nem allergiás Tomi és akitől anyu nem fog félni! És meghozta, itt ez az édes kis mókus. Senkinek még csak az osztályból sincs ilyen háziállata, ő tényleg különleges!" Boldogan dédelgette új kis kedvencét. A szülők megkérdezték, hogy mégis hogyan vette észre? "Hát nem tudtam elaludni az izgatottságtól és akkor egyszer csak zajt hallottam innen a nappaliból, erősen figyeltem és mikor összeszedtem minden bátorságom, hogy kijöjjek megnézni ez a kis mókus ült az asztalon. A Télapó volt itt, ő hozta, biztos vagyok benne, mert a tányérra kikészített süti eltűnt és a tej is megfogyatkozott a pohárból! Látjátok én mindig mondtam, hogy a Télapó létezik és ti sose hittetek nekem!"
Mikor az ünnepek után találkoztam barátnőmmel és elmesélte csodás karácsonyi élményüket én is ugyanolyan meredt arccal bámultam rá ahogy ők akkor ott a nappaliban, mikor meghallgatták kislányuk képtelen történetét. Forró teát szürcsölgetve próbáltunk logikus magyarázatot találni a dologra. Először természetesen az merült fel bennünk, hogy a kis mókus a fatörzsben bújhatott meg egy aprócska odúban a télre, majd mikor hozzájuk került megérezve a szoba melegét előjött. Valószínűleg nagyon éhes lehetett a röpke téli álom után és a sütit felfalta amit az asztalon talált, majd arra megszomjazva belelefetyelt a tejbe is. Komoly felnőtt ésszel csak erre tudtunk gondolni. Barátnőm elégedetten itta a forró teáját, hogy a kérdés így meg lett válaszolva.
Miután elváltunk és a hópelyhes éjszakában hazafelé sétáltam, sokat gondolkoztam az elméletünkön. Mégis hogy-hogy nem riadt meg a kis mókus mikor a fát kivágták és szállították? Meg a mókusok nem isznak tejet, még ha a sütit lehet hogy ő falta be, de akkor is, pohárból tejet ivó vad mókus... Brrr, a hideg is kirázott. Lehet mégis csak a Télapó volt? Lehet a levél tényleg célba ért? Tényleg létezik...? A karácsonyi öröm és csoda tényleg mindannyiunkhoz oda talál? Igen, ezután az eset után már én is kicsit jobban hiszek a csodákban, főleg karácsonykor és már én is kikészítem a sütit és a tejet a Télapónak.
A kis mókus pedig azóta is ott él Fannyval, jó barát és példás házi kedvenc lett belőle, csak egy dolgot nem hajlandó elfogadni ha azzal kínálják: a sütit!

2012. december 2., vasárnap

Mézeskalács házikó- a Vasorrú bába háza.

Első Advent vasárnapja van. Végre díszíthetem a lakást, készülődhetek, kicsit visszamegyek gyerekbe. Mézeskalács házikót terveztem mára, úgyhogy kora reggel nekiláttam legyúrni a tészta adagomat.
Olvastam valahol:

Három esetben javasolom csupán, hogy nekiállj a mézeskalácsház készítésének:
1. Ha rohadtul türelmes vagy.
2. Ha valakit nagyon szeretsz.
3. E kettő kombinációja.
Különben felejtsd el, mert szinte látom magam előtt, amint elszakad a cérna és sűrű káromkodások közepette hajítod ki jobb sorsra érdemes, félkész művedet a tizedikről, hogy utána büszkén hátradőlve annyit mondj csupán: mert igenis megérdemelte!

Ez így is van! Mivel elég türelmes vagyok, jól indult minden, már jó előre kivágtam a sablonokat papírból, ki is próbáltam, hogy képes leszek-e belőle házikót kihozni.
A neten bóklászva több helyen is láttam, hogy cukrot tettek az ablak helyére, amitől színezett üveg hatást értek el. Sajnos nem volt kemény töltetlen cukrom, az lett volna a tökéletes, így gumicukorral próbálkoztam. Viktor fiam segített felvágni apró darabokra a gumicukrot, ami azért nem kis feladat volt neki.
Amikor megsültek a ház részek, betettem a gumicukrot az ablakokba, majd vissza a sütőbe amíg fel nem olvadt a gumicukor. Aztán vártam, hogy kihűljön. Hát itt azért leizzadtam kissé, mert nem igazán akarta elereszteni a tepsit....:)
Az összeillesztés megint kemény munka, hiszen olvasztott cukorral nehéz dolgozni, pláne mert forró is, bibis is lettem pár helyen, de megérte.
A világítást a családfőre bíztam, nem véletlenül villanyszerelő, és összedobott nekem egy ledes lámpát elemekre kötve. Addig biztos világítani fog, amíg a ház tart.