Összes oldalmegjelenítés

2015. október 6., kedd

Világjáró Henianyu 2.


Még mindig felfoghatatlan számomra, hogy lehet ennyi különbség ember és ember között, ország és ország között mentalitásban, emberségben.
Csodálatos embereket ismerek meg, ott ahol dolgozom, a faluban, nem is értem. Mivel érdemeltem ki ezt a sok jóságot?
Nem kapok más egyebet, mosolyt, segítőkészséget, úgy bánnak velem, mint egy normális ottanival, vagy külföldivel, egyformán kedvesen. És ez nem csak a kezdeti állapot. Nem játszák meg magukat, hogy aztán pár hét után már úgy bánjanak veled, mint egy kutyával, akit ki akarnak verni az utcára. Ez az osztrákokra jellemző kétszínűség. Persze vannak kivételek, de velük még nem találkoztam. Megfogadtam, soha többé nem fogok ott dolgozni.

A munkámat imádom, végre. Már nem félek annyira a komputerektől, a pénztől, igaz, azzal még vannak gondjaim, de szerencsére a vendégek is segítenek, ha elakadok.
A Főnököm, aki a "sütimester", én így hívom, mert rengeteg sütemény, torta, praliné fut a neve alatt most már világszerte, fura ember, még nem sikerült megfejtenem.
Sokat nem látom igaz, de azt már tudom, hogy szeret mindenbe belevágni, és végig is viszi, így vagy úgy.
A Főnöknőm pedig egy angyal. De szó szerint. Nem sokkal lehet idősebb nálam, de nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Vidám, kicsit szórakozott, elhagy dolgokat, feledékeny, nagyon félős, mintha én lennék jó pár évvel ezelőttről, de ímádnivaló. Szeretek vele dolgozni, mindig ott van, ha segítség kell.
Ma elvitt magával délután kirándulni. Szabadnapom volt, épp azon gondolkodtam, mit csináljak a sok szabadidőmmel, még nem látszott igazán, jó idő lesz-e, a felhők nagyon lenn voltak, szinte sétálni lehetett bennük. Aztán felhívott, lenne-e kedvem vele tartani délután. Hát persze, hogy volt.
Először ellátogattunk egy nagy kolostorba, ami gimnázium is, gyönyörű látványban volt részem. Csodálatos freskók a plafonon, tele arannyal az oltár, ennyit még nem láttam sehol sem otthon, az orgona valami hihetetlen szép...leírhatatlan. A kis Mária-kápolnában gyertyát gyújtottunk. A fal telis tele van köszönet festményekkel, a családok csináltatták, ahol segített valahogy Mária a rossz időkben. Kár, hogy nem lehetett fényképezni, annyira megindító volt a sok kis fára készült festmény, hol azért imádkozva, hogy lehessen még gyermekük a sok halva születés után, és sikerült, hol egy beteg gyermekért, aki leesett a lépcsőn és meggyógyult, vagy elsodorta a családot a tengerben a vihar és épségben hazaértek....igazán megható volt ezeket látni. Az ablakokon gyönyörű üvegfestés, imádom. Tudva levő, én is gyakorlom, ez valami hihetetlen szépséges volt, ahogy átjárta a fény.
Dobtunk be aprót szent Antalnak is, aki segít megtalálni a dolgokat, ha elvesztünk valamit pl. vagy vigyáz a gyermekeinkre.

Egy kis lelki magunkbanézés után, elindultunk a Főnöknőm, Ana szülőfalujába, ami a szomszédos falu.
Csupa faházak, egymást érik, kis utcák, sikátorok, igazi falusi feelingje volt, amit imádok. Lementünk egy kis pajtához, ahol a lánya meg szerette volna simogatni a nyuszikat. Rengetek nyúl volt, kicsi, nagy, barna, szürke, fekete, édesek és puhák. Árulják is őket, ha valakinek szüksége lenne rá.
Utunk egy kempinghez vezetett, ahol kiültünk egy büfé teraszára kávézni. A látvány elképesztő, zöld és friss, a tehenek nem messze tőlünk legelésztek, csacsikkal egyetemben, a másik irányban pedig egy bakkecske pózolt, mint aki tudja, hogy fotózzuk.

Ana szülei is ugyanolyan imádnivalóak, mint ő. Elvitt hozzájuk, bemutatni, kávézni és sütizni. Egyszerű emberek, és nagyszerűek. Mintha nem is külföldön lennék, mintha nem is választana el 1000 km az otthonomtól. Már csak a család hiányzik. Minden másom megvan, mert szeretnek, tisztelnek és ez nekem elég.

3 megjegyzés:

  1. Jó volt olvasni. Remélem mások is így vannak vele.

    VálaszTörlés
  2. De még mennyire jó volt olvasni!
    Jó munkát és sok-sok hasonló kellemes élményt kívánok Neked Heni anyu.

    VálaszTörlés