Amikor egyre közeledik a SZÜNET az iskolában-oviban, kezdünk rettegni a gyermekeinktől. Nem kell megjátszani senkinek az ellenkezőjét, mert tényleg így van. Jó előre ki kell találni, vajon mitől érzik majd a rosszcsontok jól magukat, nem fetrengve a tévé előtt, vagy kockulva a számítógép mellett.
A menüt is jó előre ki kell találnom, ugyanis ovis kisfiam már egy éve "majdnemvega". Egyedül a Füstli virslit hajlandó megenni, semmi más húsfélét, a tésztát is csak simán, de a sajtos pizzát, amit én készítek, az jöhetne minden nap. Az oviban már megszokták a stílusát, és szerencse nem is erőltetik belé, hogy mosteztcsakazértismegeszed, mint sok helyen hallom.
Tökfaragás kipipálva. Tudom, hogy nálunk nincs Halloween, de a gyerekért mindent. Nekik ez nagy kaland. Nagyfiam meg is jegyezte, kár, hogy nálunk nincs ilyen ünnep. Mehetnének jelmezben édességet gyűjteni és ijesztegetni. Na, az tuti tetszene mindenkinek!:)
Faleveleket is gyűjtünk ilyenkor, szépen lepréselem, mert nem lehet tudni, mikor kapják meg házi feladatban a suliban is. A nagyobbak most használták fel az évvégi Zalakarosi fürdőbelépőjüket, tehát ez is kipipálva.
Kislányomat lekötni már csakis csajos dolgokkal lehet. Igazi kislány. Mai program, anya-lánya manikür.
Volt már, hogy elbóbiskoltam délután, addig a drága lányom csinált nekem egy csodás sminket. Nem is vettem észre, tettem-vettem a lakásban, majd csengettek. Kinyitottam az ajtót, rámosolyogtam a látogatónkra, aki először rám, majd az emeletre nézett, hogy jó helyen jár-e, majd vissza. Aztán nagy röhögés. Hát én is ledermedtem, amikor belenéztem a tükörbe...Még jó, hogy az utcára nem így mentem le.:)
De ezért is imádjuk őket, mert utánozni szeretnének, felnéznek ránk, olyanok szeretnének lenni, mint mi. Kisfiamnak pedig én vagyok a szívkirálynője, akit a lovag kiment és feleségül vesz!:)....és ez így van jól!:)
