Újabb biciklitúra?......

Tavaly nyáron végre elértük azt Ildikó barátnőmmel, hogy rá tudjuk magunkat szánni egy nagyobb kerékpártúrára......ha már nagy gondolat, akkor a terv is legyen az, Balaton-körút.

De ketten menjünk? Mert azt eldöntöttük, csak Csajok jöhetnek. Hiába minden rábeszélésnek, a környezetem nő tagjai óckodtak ellene és el is hajtottak, ugyan már, mit akarok én, van elég bajuk és idejük sincs. Erre csak azt tudom mondani, hogy mindenre van idő, amire akarjuk. Tehát ők nem akarták.
Kiraktam a Facebookra is, keresünk biciklis társakat, lányokat, akinek van kedve, és egyszerre jelentkezett is egy meglepetés, volt iskolatárs képében. Vagyis levelében, amiben közölte Csilla, akit már majd 20 éve nem láttam, mióta vége lett a sulinak, na jó, osztálytalálkozón igen, de az más... szóval, Ő rögtön benne volt.
Tehát voltuk 3-an lányok, megvolt az időpont, előtte 20 km-ket edzettünk, amikor volt időnk rá.
Nagykanizsa-Sormás-Szepetnek-Nagykanizsa 21 km-es kör. Edzésnek szuper, tele van domb, lejtő, domb, lejtő.....

Kifogtuk mert az idő is szupernek ígérkezett erre a 3 napra, amit a Balaton-körútra terveztünk. Korán reggel 6-kor találkoztunk Ildikóéknál, és platós kocsival vittük ki a bicikliket Balatonszentgyörgyre. Onnan indultunk. Kellemes volt az idő reggel, az út is, igaz én majdnem meglátogattam egy bokrot az első kanyarnál, Keszthely felé a bicikli úton.:)
Északi parton mentünk és az első nap célállomása Aszófő, ahol lefoglaltunk egy szobát.

Szigliget felé még elég jó volt a bicikli út, de aztán ez megváltozott és közeledtünk Badacsonyhoz. Na ott már azért fel-le ment a kerékpárút, de még így is a lájtosabb útvonalat választottuk. Hát nem volt könnyű eljutni a központba, el is fáradtunk....Kis pihenő, kisbolt keresés, kulacsfeltöltés és irány Tihany!

Badacsonytomaj vége feliratot simán elhagytuk.....aztán jöhettünk vissza, mert rossz irányba indultunk tovább, és felmentünk 4 km-t a Káli medencében. Arra is vezet egy balatonkörút, csak nem a miénk.....:))))

Mire megtaláltuk a helyes utat, már eléggé ki voltunk, ráadásul elkezdett tűzni ránk a nap, úgyhogy kb. 20 km után kerestünk egy strandot, ahol átvészelhetjük a delet, kis pancsolás, napozás, és 4-után indultunk csak tovább.... Nem kellett volna....

Kellett volna még várnunk, mert annyira nagy volt a hőség, az út pedig egyre csak emelkedett, sehol árnyék, mi pedig már tikkadoztunk, szitkozódtunk, meg minden....és még hátra volt 30 km.....Aszófőig. Nagyon elegünk volt már.

De aztán több száz domb, hegy, lejtő, integető autósok, jégkrém, ( jó az nem volt annyi...:)) után begurultunk Aszófőre, de hamar lehervadt a mosolyunk, amikor rájöttünk, hogy a panzió fenn van a hegyen, és a legeslegutolsó ház............Katica Panzió.:) De megtaláltuk.

Hamar megrohamoztuk a szobánkat, zuhany és már sokkal jobban is voltunk. Megtettük az első napot!!!! 

Most már csak valami kaja kellene, tehát irány felderíteni a falut este 8-kor.....Mondanom sem kell, semmi sem volt egy kocsmán kívül, a kisbolt bezárt, tehát kénytelenek voltunk elosztozni a maradék egy szendvicsemen és egy üveg pezsgőn, amit még útközben vettünk, kocsmázni inkább nem volt kedvünk pár helyi Adonisszal.  Vidámak is lettünk egyből, és végig röhögtük az estét, felelevenítve, milyenek is voltunk mi régen......:)))) Hát nem sokat változtunk..:)))))


Szerettünk volna korán elindulni Aszófőről, de mivel elzárták a bringákat, a háziak aludtak, először reggelit kerítettünk a boltból, és megettük a szálláson. Ildikó először harapott zacskót......(kakaós)!, mivel sosem ivott még így, ez volt az egyik nagy élménye utazásunk alatt..))))))

Balatonfüredi kikötőbe már nagy hátszéllel érkeztünk, és miután megcsodáltuk a Balatont, fel is borította az összes bringát. De addig én még eljártam egy kis vizibalettet a szökőkútban.:)
Miután bezsebeltem a nagy tapsvihart, elindultunk és 5 perc után meg is kellett állni, defektet kaptam...
Na ez volt a rémálmom, hát be is teljesedett. Természetesen sehol sem volt szervíz a kerékpárút közelében, jó fél órát kellett tolni a bringát, mire valaki elárulta, hol van a bácsi aki olcsón megszereli.

10 perc munka és irány tovább, végre gurulhatok. Aztán 5 perc múlva újabb megálló, Csilla bringája fura hangokat hallat, stop. Na, most mit csináljunk felirat az arcunkon. De megoldódott, mert észrevett bennünket pár ott szerelő pasi, aki csodálkozva konstatálta, hogy szerszámunk azért volt hozzá, a többi meg minek?:) 


Füred után jött a feketeleves. 
Balatonakarattya után, mikor már a tüdőnket is kiköptük az emelkedőn....de a gyönyörű kilátás kárpótolt.

Azt hittük itt már vége a felfelé menetnek, de tévedtünk......4 és fél km csak felfelé...már toltuk is.......

Csak fel és fel....az út végén pedig várt bennünket egy kút, ami alá bedughatod a fejed.

 Ildikó már boldogan újságolja az otthoniaknak, felértünk a NAGY HEGY-re.:)))))) Én inkább ittam....:)))

Balatonvilágoson muszáj volt csodálni a kilátást és pihenni.

Pihenő után irány második napunk végállomása Balatonföldvár.
Kis naívan azt hittem, innen már gyerekjáték lesz.....hát nem, de már meg sem éreztük az emelkedőket. Ott lebegett a szemünk előtt, mindjárt meglátjuk a táblát és beérünk................Balatonföldvárra.

Láthatóan örültem.:)))))
De nem sokáig, jött egy akkora part felfelé, hogy azt hittem, sosem lesz vége.....és fenn a tetején találtuk meg szálláshelyünket, a Diós-kempinget.

Lakókocsiban aludtunk, a kemping vezetője pedig pálinkával várt bennünket. Kell még más is?:)))))
Kis sétát tettünk a parton, de mivel nagyon hideg lett a szél miatt, hamar visszamentünk és újabb pezsgőzés közben annyit nevettünk, mint középiskolás korunkban...:)

Harmadnap reggel korán kezdtük az indulást, még ezt a napot végig kell csinálnunk.

Szomorúan gondoltunk arra, hogy mindjárt vége, nagyon jó kis kaland volt.
A hátralévő út már sima terepen, unalmasan telt, csak egyenesen mentünk, és sültünk a napon.

Balatonszentgyörgy- Gulya csárda volt a visszaérkezés, este fél hétkor, közben strandoltunk egyet Balatonfenyvesen.
Megtettünk összesen 231 km-t, a kitérőkkel együtt. Nagyon jó csapat vagyunk! 

"Mert vannak azok a beszélgetések, a sírig tartó nevetések, az elhallgathatatlan zokogások...csak mert vannak azok, a felejthetetlen barátságok..."


Most újra tervben van, mielőtt külföldre távoznék,- na ez egy másik történet, - kitomboljuk magunkat egy újabb karika Balatonnal.:) Jó lenne, ha többen lennénk, mert sokkal poénosabb......:)