Elérkezett a nap, amire a gyerkőcök vártak, legalábbis a kicsik. Nekik még él a Mikulás a képzeletükben, Atika fiam már előre eltervezte, hogy kilesi éjjel, amikor erre jár a szánján, sőt még fel is ül rá....Imádom, mert én is ilyen voltam.:)
Megkaptam az utasítást, muszáj lesz sütit sütnöm a Mikulásnak, mert biztos megéhezik, annyi dolga lesz...
Tehát a recept. Javaslom a nagycsaládosoknak, hogy dupla adaggal dolgozzanak, ugyanis hamar el fog fogyni, és lehet, hogy nem jut már a Mikulásnak.:))
A télapó sütije
Hozzávalók:
18 dkg liszt, 1 tk. sütőpor, 12,5 dkg puha vaj v. margarin, 15 dkg cukor, 1 tojás, egy tábla csokoládé apróra vágva.
Összekutyuljuk az egészet, majd kis golyókat formálunk, és sütőpapírral lerakott tepsiben kicsit lelapítjuk még a tenyerünkkel. 190 fokon, hőlégkeverésen, előmelegített sütőben kb.8-10 percig sütjük. Attól függ, mekkora sütiket sütünk, ha kisebbek, elég a 8 perc.
Pár percig hagyjuk kihűlni, majd dobozoljuk. Garantáltan nem áll el több napig, mert elfogy!:))))
Egy aranyos történet még a süti mellé és jó étvágyat, a gyerekeknek meg sok csokit és kevés virgácsot!:)
Fanny legszebb karácsonya
Ha nem egy ismerősöm meséli el gyermeke történetét, én se hiszem el. pedig minden szó úgy igaz, ahogy itt most leírom!
Fanny eleven kislány volt és mint minden kisgyerek a játékaihoz ő is kis
házi kedvencet szeretett volna. Már az összes barátjának volt
valamilyen kis állata. Peti kiskutyát kapott névnapjára, Kati kiscicát
szülinapjára, Timi és Bogi pedig bolyhos kis hörcsögöt karácsonyra.
Elhatározta, hogy ő is kér valamit névnapjára, de hiába nyaggatta a
szüleit a válasz határozott nem volt! Majd eljött a szülinapja is,
megint nyaggatta a szüleit de ők most is hajthatatlanok voltak. Kutyát
azért ellenezték, mert előbb utóbb úgyis apának kellene szélben viharban
kivinnie sétálni, hiába a fogadkozás, hogy majd ő fogja mindig
megcsinálni. A macska szőrre Fanny kistestvére allergiás volt, így azt
is gyorsan kizárták. A hörcsögtől pedig anyukája mániákusan félt, mivel
az is egyfajta egér!
Szegény Fanny teljesen kétségbe volt már esve. Végül úgy döntött, hogy
egy felsőbb hatalomhoz fordul: magához a Télapóhoz! Úgyis már a küszöbön
volt a karácsony, gyorsan levelet körmölt. Anyukája végül engedett neki
és elmentek együtt a postára feladni. Persze a kis Fanny nagyon
elemében volt, többször is megkérdezte a póstás nénit, hogy biztos
tudják-e a Télapó címét, biztos meg fog-e érkezni karácsonyig és hogy
biztos nem fog-e út közben a levél elkallódni!? Fontos kérdések voltak
ezek neki, látta rajta a póstás néni ezért szépen válaszolt is neki,
hogy minden póstás tudja a Télapó címét, biztos oda ér karácsonyig, mert
majd gyorspostával küldik és hogy ne aggódjon a levelek nem kallódnak
el csak úgy út közben. Anyukája már türelmetlen volt, útközben hazafelé
próbálta kideríteni, hogy gyermeke mit írhatott a levélben. De Fanny nem
árulta el, orrát magasan felhúzva mindig csak ennyit felelt "Csak a
Télapó és én tudhatjuk, hogy mi van a levélben, ez titok!" Otthon apának
se árulta el. Így mivel már igencsak közeledett a karácsony szegény
szülők nagy gondban voltak, hogy nem tudják kideríteni mit
tartalmazhatott a levél és ha nem tudják beszerezni a fa alá akkor azzal
hatalmas csalódást és keserűséget fognak okozni a kislány szívében!
Anyuka odáig is elment, hogy titokban másnap visszament a postára hogy
elkérje a levelet, hátha még megvan a fiókban, hisz hova adnák fel??? De
igencsak megdöbbent, mikor azt a választ kapta, hogy már feladták a
címzettnek, habogva kérdezte, hogy hova küldték a levelet? A postás néni
csak ennyit felelt " Összefogtunk a többi dolgozóval, hogy kiderítsük
van-e valami hivatalos címe a télapónak és mi is meglepődtünk, hogy
rátaláltunk! Finnországba, Lappföldre kellett feladni, ott van a
hivatalos Télapó központ."
Az anyuka elkeseredett, szomorúan ment haza .
Fanny pedig napról napra egyre izgatottabb lett, karácsony előtt este
nem is jött álom a szemére! De a szüleiére se, akik a szomorúságtól
voltak éberek. Már éjfélt is elütötte az óra, mikor a folyosón lámpafény
gyúlt, hallották a kis lábak masírozását a nappali felé, majd Fanny
hangját amint boldogan ujjongva kiabál "megjött, megjött!!! Itt az
ajándékom! Anyu, apu gyertek gyorsan!!!" Azonnal kipattantak az ágyból
és rohamléptekkel dübörögtek be a nappaliba. Ott fura látvány fogadta
őket: Fanny kis kezeiben magasra tartva egy aranyos kis csíkos mókust
tartott a fény felé. Mikor ők is feleszméltek az ámulatból és Fannyt is
sikerült lecsillapítaniuk mielőtt testvérét is felveri álmából,
megkérdezték tőle, hogy mi történt? S ő elmesélte: "Anyu, apu hát ezt
kértem a Télapótól, egy kis édes házi kedvencet, akit apunak nem kell
sétáltatnia rossz időben, akinek a szőrére nem allergiás Tomi és akitől
anyu nem fog félni! És meghozta, itt ez az édes kis mókus. Senkinek még
csak az osztályból sincs ilyen háziállata, ő tényleg különleges!"
Boldogan dédelgette új kis kedvencét. A szülők megkérdezték, hogy mégis
hogyan vette észre? "Hát nem tudtam elaludni az izgatottságtól és akkor
egyszer csak zajt hallottam innen a nappaliból, erősen figyeltem és
mikor összeszedtem minden bátorságom, hogy kijöjjek megnézni ez a kis
mókus ült az asztalon. A Télapó volt itt, ő hozta, biztos vagyok benne,
mert a tányérra kikészített süti eltűnt és a tej is megfogyatkozott a
pohárból! Látjátok én mindig mondtam, hogy a Télapó létezik és ti sose
hittetek nekem!"
Mikor az ünnepek után találkoztam barátnőmmel és elmesélte csodás
karácsonyi élményüket én is ugyanolyan meredt arccal bámultam rá ahogy
ők akkor ott a nappaliban, mikor meghallgatták kislányuk képtelen
történetét. Forró teát szürcsölgetve próbáltunk logikus magyarázatot
találni a dologra. Először természetesen az merült fel bennünk, hogy a
kis mókus a fatörzsben bújhatott meg egy aprócska odúban a télre, majd
mikor hozzájuk került megérezve a szoba melegét előjött. Valószínűleg
nagyon éhes lehetett a röpke téli álom után és a sütit felfalta amit az
asztalon talált, majd arra megszomjazva belelefetyelt a tejbe is. Komoly
felnőtt ésszel csak erre tudtunk gondolni. Barátnőm elégedetten itta a
forró teáját, hogy a kérdés így meg lett válaszolva.
Miután elváltunk és a hópelyhes éjszakában hazafelé sétáltam, sokat
gondolkoztam az elméletünkön. Mégis hogy-hogy nem riadt meg a kis mókus
mikor a fát kivágták és szállították? Meg a mókusok nem isznak tejet,
még ha a sütit lehet hogy ő falta be, de akkor is, pohárból tejet ivó vad
mókus... Brrr, a hideg is kirázott. Lehet mégis csak a Télapó volt?
Lehet a levél tényleg célba ért? Tényleg létezik...? A karácsonyi öröm
és csoda tényleg mindannyiunkhoz oda talál? Igen, ezután az eset után
már én is kicsit jobban hiszek a csodákban, főleg karácsonykor és már én
is kikészítem a sütit és a tejet a Télapónak.
A kis mókus pedig azóta is ott él Fannyval, jó barát és példás
házi kedvenc lett belőle, csak egy dolgot nem hajlandó elfogadni ha azzal
kínálják: a sütit!
Egyszerű, de nagyszerű süti és a történet is aranyos.
VálaszTörlés