A fotózás szerelmese vagyok!

Sokan keresnek meg azzal, hogy szeretnének fényképeket az utókornak, férjnek, barátnak, csak maguknak, még így is, hogy külföldön élek. Sajnos egyre kevesebb időm van a legkedvesebb munkámra, de az új élet hozza magával a régi "szerelmeket" is, mert ha minden úgy alakul, ahogy tervben van, akkor Svájcot is a fényképezőgépem lencséjén keresztül hódítom meg, persze nem hanyagolva a kávéházi vendégeimet. Furcsa, de azt is imádom csinálni és megható, amikor csak miattam visszajárnak, sőt, utolsó napomon szabadság előtt csak azért bejönnek, hogy elbúcsúzzanak és visszavárnak.


Fotós oldalam: http://henriett-gazdag-photography.webnode.hu/

Persze már régen frissítettem, de hamarosan izgalmas dolgok történnek erre felé is....;)

Világjáró Henianyu 4.

Ma meghódítottam egy hegyet és egészen 2000 m-ig mentem, lett volna tovább is út, de kezdtek gyűlni a felhők, így visszafordultam. Legközelebb végigmegyek, ameddig csak lehet.
Megindítóan szép helyeken jártam, rajtam kívül viszont arra senki, érdekesnek is találtam. Hová kirándulnak az emberek? Igaz, rengetek helyre lehet menni, de nekem ez az útvonal kíválóan megfelelt.
Megnéztem először, hol van a pályaudvar, aztán mentem tovább, és egyszerre már elhagytam a házakat, és kezdett ritkulni is a levegő. Na, akkor már tudtam, hogy magasan vagyok. A falu, ahol lakom, az sincs éppen lenn, alacsonyan, 1600-on van, én még rátettem egy lapáttal, és gyönyörű látvány tárult elém. Régi, elhagyott istállók, amiket nyáron, amikor felviszik a teheneket, még használnak is, mostanra már kiürültek. Patakocskák mindenütt, zöld és tiszta levegő.
Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyok.

Világjáró Henianyu 3.

Tudjátok mit csinálok most? Kinn ülök a teraszomon, ami elött végeláthatatlan mezők, büszkén magasodó hegyek, nagyon mély völgyek terülnek el, olyan érzés, mintha színházban ülnék egy páholyban, a látvány pedig megfizethetetlen.

Tortellinit eszem és nézem, ahogy a tarka-barka pillangók elszálldosnak az orrom előtt. Este a sok denevér repdes, olyankor inkább nem szívesen ülök kinn.

Egy nagy betonépület alsó részén kaptam kis studió-lakást. Teakonyha, fürdő óriási káddal, egy nagy szoba és a kilátásom, ami kárpótol azért a néhány hiányosságért a lakásban, mint például, hogy nincs szekrényem és a holmim még a bőröndömben van, de kit érdekel, ha ezt láthatom minden nap! (szekrényem a jövő hónapban lesz, ezzel egy dolog kipipálva.)

Várom a naplementémet. Addig is elnézem, ahogy a néhány tíz méterre tőlem levő szakadékból, fel-felbukkan egy felvonó kabinja és lassan emelkedik a hegytetőig.
Lenn a mélyben egy kőfejtő bánya található, áramot állítanak elő, szerény véleményem szerint, a sok árammal kapcsolatos kütyű nyomán. Nem nagyon értek ehhez, de valószínüleg. A szakadék régebben folyó meder lehetett, le sem mertem nézni, annyira mély, még nekem is. Mostanra kiszáradt és kitermelik a kőzetet áramfejlesztésre.
Néhány napja robbantottak, beleremegett az összes hegy a környéken, én is majdnem leestem a székemről. Nagyon hangos volt.

Találtam négy levelű lóherét is, pontosan elöttem, a réten. Gyorsan lepréselem, meg kell örökítenem az utókornak, ritkán találtam ilyet, azt is gyermekkoromban talán utoljára.

Láttatok már vadászó öjvet szintén páholyból nézve, mert pont most lehetek részese ennek a csodás látványnak. Száll a levegőben és fenn marad, mint aki súlytalan, szabad, majd hírtelen lecsap áldozatára, egy mezei egérke lehetett, a szerencsétlen.

Elbújt a nap, azért ilyenkor hideg van már. Gyere vissza kérlek, még szeretném végignézni, ahogy eltűnsz a hegyek mögött, hogy holnap újra találkozzunk és rám ragyoghass.

Ahogy elnézem az elém táruló végtelent, látom, ahogy átküzdi magát a nap a felhőkön, úgy világítja meg részekről részekre a mezőket, a hegyeket, falukat, lassan visszakapom én is. Addig a seregélyeket hallgatom a szomszédos faüzem tetejéről, épp hívják haza társaikat. Szépen összegyűltek már. Esteledik, de a naplementémet akkor is megvárom, nem fog cserbenhagyni, tudom.

Ahogy a nap lebukik a hegy háta mögött, úgy kezdenek a felhők is alászállni, hogy betakarják a falut, a környéket, mint pihe-puha dunyhák, szép álmokat ígérve.

Világjáró Henianyu 2.

Még mindig felfoghatatlan számomra, hogy lehet ennyi különbség ember és ember között, ország és ország között mentalitásban, emberségben.
Csodálatos embereket ismerek meg, ott ahol dolgozom, a faluban, nem is értem. Mivel érdemeltem ki ezt a sok jóságot?
Nem kapok más egyebet, mosolyt, segítőkészséget, úgy bánnak velem, mint egy normális ottanival, vagy külföldivel, egyformán kedvesen. És ez nem csak a kezdeti állapot. Nem játszák meg magukat, hogy aztán pár hét után már úgy bánjanak veled, mint egy kutyával, akit ki akarnak verni az utcára. Ez az osztrákokra jellemző kétszínűség. Persze vannak kivételek, de velük még nem találkoztam. Megfogadtam, soha többé nem fogok ott dolgozni.

A munkámat imádom, végre. Már nem félek annyira a komputerektől, a pénztől, igaz, azzal még vannak gondjaim, de szerencsére a vendégek is segítenek, ha elakadok.
A Főnököm, aki a "sütimester", én így hívom, mert rengeteg sütemény, torta, praliné fut a neve alatt most már világszerte, fura ember, még nem sikerült megfejtenem.
Sokat nem látom igaz, de azt már tudom, hogy szeret mindenbe belevágni, és végig is viszi, így vagy úgy.
A Főnöknőm pedig egy angyal. De szó szerint. Nem sokkal lehet idősebb nálam, de nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Vidám, kicsit szórakozott, elhagy dolgokat, feledékeny, nagyon félős, mintha én lennék jó pár évvel ezelőttről, de ímádnivaló. Szeretek vele dolgozni, mindig ott van, ha segítség kell.
Ma elvitt magával délután kirándulni. Szabadnapom volt, épp azon gondolkodtam, mit csináljak a sok szabadidőmmel, még nem látszott igazán, jó idő lesz-e, a felhők nagyon lenn voltak, szinte sétálni lehetett bennük. Aztán felhívott, lenne-e kedvem vele tartani délután. Hát persze, hogy volt.
Először ellátogattunk egy nagy kolostorba, ami gimnázium is, gyönyörű látványban volt részem. Csodálatos freskók a plafonon, tele arannyal az oltár, ennyit még nem láttam sehol sem otthon, az orgona valami hihetetlen szép...leírhatatlan. A kis Mária-kápolnában gyertyát gyújtottunk. A fal telis tele van köszönet festményekkel, a családok csináltatták, ahol segített valahogy Mária a rossz időkben. Kár, hogy nem lehetett fényképezni, annyira megindító volt a sok kis fára készült festmény, hol azért imádkozva, hogy lehessen még gyermekük a sok halva születés után, és sikerült, hol egy beteg gyermekért, aki leesett a lépcsőn és meggyógyult, vagy elsodorta a családot a tengerben a vihar és épségben hazaértek....igazán megható volt ezeket látni. Az ablakokon gyönyörű üvegfestés, imádom. Tudva levő, én is gyakorlom, ez valami hihetetlen szépséges volt, ahogy átjárta a fény.
Dobtunk be aprót szent Antalnak is, aki segít megtalálni a dolgokat, ha elvesztünk valamit pl. vagy vigyáz a gyermekeinkre.

Egy kis lelki magunkbanézés után, elindultunk a Főnöknőm, Ana szülőfalujába, ami a szomszédos falu.
Csupa faházak, egymást érik, kis utcák, sikátorok, igazi falusi feelingje volt, amit imádok. Lementünk egy kis pajtához, ahol a lánya meg szerette volna simogatni a nyuszikat. Rengetek nyúl volt, kicsi, nagy, barna, szürke, fekete, édesek és puhák. Árulják is őket, ha valakinek szüksége lenne rá.
Utunk egy kempinghez vezetett, ahol kiültünk egy büfé teraszára kávézni. A látvány elképesztő, zöld és friss, a tehenek nem messze tőlünk legelésztek, csacsikkal egyetemben, a másik irányban pedig egy bakkecske pózolt, mint aki tudja, hogy fotózzuk.

Ana szülei is ugyanolyan imádnivalóak, mint ő. Elvitt hozzájuk, bemutatni, kávézni és sütizni. Egyszerű emberek, és nagyszerűek. Mintha nem is külföldön lennék, mintha nem is választana el 1000 km az otthonomtól. Már csak a család hiányzik. Minden másom megvan, mert szeretnek, tisztelnek és ez nekem elég.

Világjáró Henianyu 1.

Svájc....Mi jut eszünkbe legelőször erről az országról? Nekem a csokoládé, pl. a Toblerone, aztán a svájci óra, a lila tehén... Ki kell ábrándítanom sokakat, azzal még nem találkoztam, de szeretnék.:) Az első normális, nem bóvli órám is svájci volt.
Hát most itt vagyok. Ki gondolta volna. Én sem. Bár már világjáróhenianyu-ra cserélhetném a blognevem, nem ok nélkül. Azt hiszem, meg is teszem.:)

Olaszország, Ausztria és most Svájc. Úgy látszik, mindenhol küldetésem van. Ez az én életem. Pedig nagyon nehéz kettéválasztani az életemet, a másik felem otthon van, a gyermekeimben, a férjemben, a családomban, én pedig itt, egy számomra még ismeretlen országban, egyedül.
Minden újrakezdés iszonyú stresszel jár. Ez így van. Aki nem stresszel ilyenkor, az vagy fakír, vagy csak szerencsés ember. Én nagyon tudok izgulni, rettenetesen. Ismeretlen hely, emberek, munka....ki ne tojna be ettől először. Viszont kíváncsi is voltam, mert végre egy olyan helyre kerülök, ahol nem kell alantas munkát végeznem, hanem azt tehetem, amit még utoljára Olaszországban, egy jó kávé, egy finom sütemény, egy mosoly, egy kis beszélgetés és a vendég elégedetten távozik.
Azt hiszem, a sors, a védőangyalom,- mondjuk ő biztos sokszor fogta a fejét miattam -, vagy Isten keze is benne volt, hogy itt kötöttem ki. Na jó, az enyém is, mert én nyomtam meg az entert, amikor a munkákat kerestem és írogattam az email-eket. Egy szerencsétlen és mégis szerencsés eset után az osztrákokat végleg letudtam, nem az én világom, és ők sem erőltették meg magukat, hogy benne legyek az ő világukban. Nem is sajnálom. Tudni kell nemet mondani. Én azt tettem.
Amikor 4 év ausztriai munka után újra nekiláttam állás után nézni, eléggé összeszorult a gyomrom.
Te jó ég, újrakezdés! Gyűlölöm, pedig megéltem már párszor, az élet több területén is.
Minden napom azzal kezdődött, megnéztem, mennyi választ kaptam az elküldött életrajzaimra....de először, a legfontosabb mindig egy jó kávé!
Mindjárt jobban indul így a nap, nem igaz? (Mondjuk ezt csak a megrögzött kávéfogyasztók tudják, de a nemkávézók se keseredjenek el, egy tea, kakaó vagy bármi más is megteszi kezdetnek.)
Aztán kezdtem letörni, amikor már nem jött annyi válasz, és olyan, ami igazán megfelelt volna.
40 évesen már nem dolgozom akárhol. Elég volt a lenézésekből, a megaláztatásból, vissza akarok kerülni a listám elejére, ahol élvezem is, amit csinálok, szeretem a munkámat, nem pedig csak kényszerből teszem, minden reggel egy óriási kővel a gyomromban, mert annyira utálom.
Tehát vissza oda, hogy vagy ezer email, telefon után, amikor már nem is számítottam rá, ott találtam a beérkező leveleim között....."Kedves Henriett, ha Önnek is megfelel, mi szeretnénk alkalmazni...."
Először csak átfutottam a sorokon, mert már annyiszor olvastam ezzel kezdődő levelet, aztán mindig volt egy de....
Most viszont a "de" igenné változott, és már az első pillanatban tudtam, ez az, ami nekem kell. Svájc. Kávéház és benne Én.

Csokoládés-meggyes-morzsás süti ala Henianyu

Nagyon szeretek kipróbálni újabb és újabb süti recepteket, kicsit belevinni magamat is, az érzéseimet, a boldogságomat, ez utóbbinál akkor leginkább elcukrozósodik a sütim. Jé, kitaláltam egy újabb gasztró szót, szlenget....:))))

Ennél a sütinél is tettem pár megengedett változtatást, ha úgy tetszik, szabad akaratot gyakoroltam felette, és bevallom, amit itthon találtam, az került bele.:)
Tehát a sütemény ala Henianyus lett.

Hozzávalók, amúgy ne ijedj meg, nem kell cukrászvégzettség hozzá, csak kutyulni kell.:) :

Morzsás tésztához:

• 15 dkg finomliszt
• 5 dkg étkezési keményítő
• 10 dkg őrölt mogyoró, (itt ezt kihagytam, de aki szereti, ne tegye, én a gyerekek miatt tettem)
• 15 dkg kristálycukor
• 1 kávéskanál őrölt fahéj
• 15 dkg Rama margarin

a töltelékhez:

• 80 dkg meggy

a tésztához:

• 25 dkg Rama margarin
• 25 dkg kristálycukor
• csipet só
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom reszelt héja
• 4 evőkanál 100 %-os narancslé (Mivel nekem nem volt, tettem bele Multivitamin levet, szuper)
• 5 tojás
• 30 dkg finomliszt
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg étcsokoládé (55 %-os) (tábla csoki mindig van nálunk, igaz az étcsoki nem megy, tehát feláldoztam a gyerekeim sima tejcsokiját, nagyon finom lett tőle.)

• A morzsás tésztához átszitálod a lisztet, elkevered a keményítővel és az őrölt mogyoróval, amit ugye én kihagytam, de ha szereted, mindenképp tedd bele, igazán különleges lesz.
• A margarint kisebb darabokra vágod, és kézi mixerrel krémesre kevered a kristálycukorral és a fahéjjal.
• A cukros margarinhoz hozzáadod a keményítős lisztet, és a két tenyered között addig morzsolgatod, amíg morzsalékos tészta lett belőle.
• Letakarva hűtőbe teszed, amíg a többi hozzávaló elkészül.
• A meggyet megtisztítod, megmosod, kimagozod és szűrőbe téve csepegni hagyod. Ilyenkor már egyszerűbb üveges meggyet keríteni, ami magozott eleve, annyival is előbbre vagy.
• A puha margarint kikavarod a cukorral, a vaníliás cukorral és csipet sóval, közben hozzá adod a citrom lereszelt héját is.
• A tojásokat egyesével beledolgozod.
• A lisztet átszitálod, összeforgatod a sütőporral, majd az előzőekhez adod a narancslé kíséretében, végül az apróra vágott csokit is óvatosan beleforgatod a tésztába.
• Egy kb. 27 x 37 centis tepsit sütőpapírral kibéleled, egyenletesen elosztod benne a kevert tésztát.
• A tetején szintén egyenletesen elosztod a magozott meggyet, majd rászórod a morzsás tésztát.
• Előmelegített, 190 fokos sütőben kb. 40 perc alatt sült készre.( Na, most itt azért vannak időpontbeli különbségek, kinek milyen a sütője, nekem a 40 perc nem volt elég, még ráhúztam 20 percet, de kicsi volt a tepsim is, a sütim pedig magas. ) Legegyszerűbb, ha a kiírt idő után többször tűzpróbát teszel, de ne az ujjaddal, mert akkor csak futkozol körbe-körbe....:D
• Kihűlés után kockákra vágod, porcukorral és tejszínhabbal  is díszítheted a tetejét.
  Na, ugye, hogy ne volt nagy kunszt....Jó étvágyat hozzá, és ne tessék a kalóriákat számolgatni közben, mert ahogy eszed, úgy fogod elveszteni a fonalat, hol is tartottál a számolásban....:)
  

Kakaós legyezők

Kakaóval készített ételek, sütemények nálunk a sikerlista első helyén szerepelnek, úgyhogy megpróbálkoztam ezzel a recepttel, amit még régebben Barbi konyhájából mentettem le magamnak.

Atika szerint inkább hasonlít könyvre a kész sütemény, mint legyezőre....így is lehet látni. Nos, akkor nézzünk a lapok közé...:)

Hozzávalók:

50 dkg liszt
2 g friss élesztő
2 dl. langyos tej
5 dkg vaj v. margarin
5 dkg cukor
egy csipet só
1 tojás

Kakaós töltelékhez:

3 ek. kristálycukor
3 ek. porcukor
2 ek. kakaópor
5 dkg vaj

Elkészítés:

1. A dagasztótálba szitáljuk a lisztet, majd a közepébe kis mélyedést igazítunk és abba morzsoljuk az élesztőt, rászűrjük a cukrot és hozzáöntjük a langyos tejet. Az ujjunkkal kicsit belekeverünk, majd 10 percre letakarva félretesszük felfutni az élesztőt.
2. Ekkor a többi hozzávalóval tésztát gyúrunk, kb. 10 percig dagasszuk nyugodtan a géppel.
3. Letakarva, meleg helyen duplájára kelesztjük.
4. A megkelt tésztából nagy téglalapot nyújtunk, én szépen levágtam erre a formára. Olyan vékonyra nyújtsuk amennyire csak tudjuk.
5. Tehát a kinyújtott tésztát megkenjük az olvasztott vajjal és megszórjuk a cukros kakaóval.
6. 5 hosszú csíkra vágjuk, majd a csíkokat 12 részre osztjuk.
7. Középen félbe hajtva, papírkapszlikkal bélelt muffin sütőformába tesszük. A sütőt 180 fokra begyújtjuk/kapcsoljuk és már mehet is sülni a tészta.
8. 20 perc alatt megsültek, de ez változó.

Gyerekszáj

Ebédhez készülődés...A menü tarhonya pörkölttel a kicsiknek. Kislányom ránéz a tarhonyára és komolyan közli:
-Én is eszek törpéket egy kis husival.
:DDDD

Kislányom levágott egy hisztit, mert nem kapta meg a csokiját reggeli előtt. Erre elkezdtem utánozni: -i,uááááá....
Erre a lányom: - Anyaaaaa, ne már, most én hisztizek!!!!!!!!:DDDDD

Kislányom kora hajnalban mellém bújt az ágyban. Átölelt és azt mondta: Szeretlek Anyucikám, most tel leszel a macim! - majd elaludt!:-)  

Réka este: - Apa, kérek valami finomat a hűtőből, mert megérdemlem!:-):-)

Mai Réka: -Apa! Büdi a zoknid! Nekem új van a lábamon, és pöttyös szaga van!;-) (A pöttyös zokni esete)

Kislányom elém áll reggel nagy durcásan:
- Anya, nem illik a szememhez ez a ruha, most akkor melyiket cseréljük ki?????

Estefelé megkérdeztem iskolás fiamat:
- Van jegyed? -gondoltam, aláírom.
Erre a kislányom közbevágott:
- Az nekem is van!
Néztünk rá értetlenül, majd látva, mennyire fura fejet vágunk...
- Itt van a vállamon. Bocsi Anya, de szerintem ez Réka jegy, mert rajtam van, ami neked van, az az anyajegy. (logikusan hangzott...) :DDD

Kislányom kirohanása:
- Anyaaaaa! Miért vettél katicás csatot? Most aztán bogaras lettem!!!!!!!!:DDDD
Ennyi.

Reggeli készülődés, épp felhúztam a farmerom, amikor megjelent a kisfiam:
-Anya, jó a segged! De most ne pukizz, adok rá puszit!
:DDDD (Nem is volt ciki)

Esti lefekvéshez készülődés, redőny le, villany leolt.
Kislányom: -Anyaaaaa, így nem látok aludni!!!!!!!:DDDD



 
 

 

 

 

 

 

Baby boom

A minap 4 éves Réka lányom rákérdezett:
- Anya, én honnan jöttem?
Nem vettem tudományosra a dolgot:
- A pocakomból.
Na erre lett a kifakadás:
- Dehogyis, Anya, te butus! Apa pocakjából, nézd milyen szép nagy, oda simán beférnék most is!!!!!
Ezzel mondjuk, nem tudtam vitába szállni, de azért megnyugtattam, hogy a kisbabák az anyukájuk hasában növekednek, Apáé pedig a sörtől.:))))

Kleopátra hadművelet

Folytatva a szépítészetet, az arcradírozás után jöhet egy jó kis arcpakolás. Most, hogy eljöttek a hideg idők, az arcom is kezd száraz lenni, ezért körül néztem otthon, mit tudnék felkenni, ami csodákat is művel. Sütőtök, banán, és egy kis méz keveréke lett a nyerő. 15 percig hagyjuk fenn, majd langyos vízzel mossuk le. Utána hideg vízzel, hogy a pórusok bezáródjanak. Ha valakinek érzékeny a bőre, akkor ne rögtön indulás előtt tegye fel, mert kipirosodhat a méztől, kell neki egy kis idő, amíg megnyugszik a bőr.
A maradék kencét pedig meg is ehetjük, ez benne a bónusz, tehát külső-belső ápolás kipipálva!:)
Kislányom, amikor meglátott arcpakolásban, megkérdezte: -Anya, valami baj van? Olyan fura a fejed.:) Mondtam neki, nincs, így leszek szép. Erre. -Hát akkor gyorsan mosd le, mert nekem úgy tetszel, ahogy vagy!:)

 

Hajunknak is szüksége van kényeztetésre. Éppen ezért továbbra is a méznél maradtam, és hajmosás után felvittem a hajamra. Betekertem fóliával, törölközővel negyed órára. Lemosás után gyönyörű puha és fényes lett. Legközelebb megpróbálom a sör és méz variációt is. Nem kell félni, mert nem lesz sörszagú a hajunk lemosás után, csak fényes. Csak Apa elől kell eldugni, mert tuti pazarlásnak tartaná.:)

ÖKO-anyu

Úgy döntöttem, ma ÖKO napot tartok, igaz, már egy ideje, kezdem lecserélgetni a vegyszereket itthon a házi praktikákkal. Tiszta boszorkánykonyha. De élvezem, főleg, ha sikerélményben is van részem.

A drága tisztítószerek elmehetnek a sunyiba, marad az ecet. Ragyog tőle a fürdő, a wc, és tényleg a töredéke annak, amit eddig kidobtam mindenféle takarítószerekre, pláne, hogy nem is mindig volt látványos a hatása. Akkor meg kész pénzkidobás.

A másik a mosás. Az öblítőt már teljesen elhagytam. Helyette 10 %-os ecetet teszek az öblítős tartályba, még higítani sem kell, mert úgyis összekeveredik az öblítésre szánt vízzel a gépben. Egyáltalán nem lesz ecetes illata, finom illatos marad. A színes ruhák pedig szép élénk színűek maradnak. Ja, és mellékesen, a mosógépet is karban tartom így.

Megtaláltam pár fehér pólóját a férjemnek a szekrény legalján, ami állásában is besárgul sajna egy idő után. Utána néztem, mit tehetnék értük. Beáztattam őket éjszakára ecetes vízbe, majd másnap mosás előtt fél órára szódabikarbónás vízbe raktam át a ruhákat, majd a gépbe. Az eredmény csodálatos volt. Fehér lett minden, sehol egy sárga folt, a fehér zoknik vakítanak. Most már nyugodt szívvel adom a fiamnak, a sportcipőjéből ha ki is mászik, már nem kapok idegbajt.

Itt az este, folytatom a boszorkánykonyhát...
Saját kényeztetésemre ma bőrradírt készítettem és ki is próbáltam. A bőröm csodálatosan puha,selymes, üde lett.
Méz, cukor és egy kis tej keverékét vittem fel először az arcomra vizes kézzel, majd az egész testemre.  Illatozom, mint egy mézeskalács, és imádom, hogy puha lett a bőröm, a sarkamon pedig ami eddig volt bőrkeményedés, eltűnt. A könyök részre is jobb kicsit többet felvinni, a hatás nem marad el. Próbáljátok ki, többet ér, mint bármely bolti kence.
Nemhiába, Kleopátra tudta, mitől legyen egy nő, NŐ!

Gyors meglepi linzer

Most, hogy itt az őszi szünet, gyermekeim egyfolytában éhesek. Nem is értem. Ahány gyerek, annyi kívánság, de a süti az mindig jöhet, bármilyen is van.
Tehát nekiláttam az életmentő linzeremnek, krémem még maradt a hétvégi zala kockából, csoki-vanilia, előkotortam a mélyhűtőből a gesztenyemasszámat is, amit jó Anyukám gyártott le nekem. Tehát töltelék van bőven, jöhet a tészta.
Nem ördöngősség, csak egy mini adagnak, ami nem szárad ránk:

20 dkg margarin, 30 dkg liszt, 1 tojás, 10 dkg porcukor. A margarint összemorzsoljuk a liszttel, majd jöhet bele a cukor és a tojás. Összegyúrjuk, pihi a hűtőben, kb. fél óra. Ezután kinyújtjuk.

Ezt a multifunkciós kiszúrós, összehajtós micsodát nemrég kaptam. Nagyon praktikus. A kinyújtott tésztát előbb az aljával kiszaggatjuk, majd a kapott köröket rátesszük, megkenjük a kívánt töltelékkel, de ne túl sokkal, mert ha összezárjuk, a maradék kijön. Összecsukjuk és mehet a kivajazott, lisztezett tepsire. Aki szeretné, megkenheti a tetejét tojássárgával.

 

Ilyen szépségek lesznek belőle 175 fokon, kb. 12 percig. Meglepetés süti, mert nem látni, mivel töltöttük is meg, ha jól összezártuk.:) A gyerekek is boldogok, mert kaland rátalálni arra, amelyik a másiknál is épp van. Mert ugye mindig ugyanaz kellene.....

Őszi szünet, avagy muszáj, hogy zombi-anyuk legyünk?!

Amikor egyre közeledik a SZÜNET az iskolában-oviban, kezdünk rettegni a gyermekeinktől. Nem kell megjátszani senkinek az ellenkezőjét, mert tényleg így van. Jó előre ki kell találni, vajon mitől érzik majd a rosszcsontok jól magukat, nem fetrengve a tévé előtt, vagy kockulva a számítógép mellett.
A menüt is jó előre ki kell találnom, ugyanis ovis kisfiam már egy éve "majdnemvega". Egyedül a Füstli virslit hajlandó megenni, semmi más húsfélét, a tésztát is csak simán, de a sajtos pizzát, amit én készítek, az jöhetne minden nap. Az oviban már megszokták a stílusát, és szerencse nem is erőltetik belé, hogy mosteztcsakazértismegeszed, mint sok helyen hallom.

Tökfaragás kipipálva. Tudom, hogy nálunk nincs Halloween, de a gyerekért mindent. Nekik ez nagy kaland. Nagyfiam meg is jegyezte, kár, hogy nálunk nincs ilyen ünnep. Mehetnének jelmezben édességet gyűjteni és ijesztegetni. Na, az tuti tetszene mindenkinek!:)

Faleveleket is gyűjtünk ilyenkor, szépen lepréselem, mert nem lehet tudni, mikor kapják meg házi feladatban a suliban is. A nagyobbak most használták fel az évvégi Zalakarosi fürdőbelépőjüket, tehát ez is kipipálva.

Kislányomat lekötni már csakis csajos dolgokkal lehet. Igazi kislány. Mai program, anya-lánya manikür.

 

Volt már, hogy elbóbiskoltam délután, addig a drága lányom csinált nekem egy csodás sminket. Nem is vettem észre, tettem-vettem a lakásban, majd csengettek. Kinyitottam az ajtót, rámosolyogtam a látogatónkra, aki először rám, majd az emeletre nézett, hogy jó helyen jár-e, majd vissza. Aztán nagy röhögés. Hát én is ledermedtem, amikor belenéztem a tükörbe...Még jó, hogy az utcára nem így mentem le.:)

  De ezért is imádjuk őket, mert utánozni szeretnének, felnéznek ránk, olyanok szeretnének lenni, mint mi. Kisfiamnak pedig én vagyok a szívkirálynője, akit a lovag kiment és feleségül vesz!:)....és ez így van jól!:) 

Köszönet!

Több, mint 2000 olvasó!!!!! Ez igen, köszönöm nektek és továbbra is jó olvasgatást!:)

Gyereknapra meglepi!!!!!

Tudod anya miért jó
kisgyereknek lenni?
apró virágokból
gyöngykoszorút fonni

pillangót a réten
szemünkkel követni
hullámok táncával a
folyókon lebegni

apró tenyeremmel
biztos kezet fogni
puha lágy öledbe
néha beleülni

hallgatni a mesét
ajkadról zenélnek
csodás képet adnak
édes csemetédnek.

Juhász Szilvia
Tudod Anya

Akkor jöjjön a meglepi egy nagyon kedves Barátosnőmnek! Puszi!!!!!!!

Mikor megkért rá, hogy fotózzam le a kicsiket, nagy örömmel mentem, mert ikrekkel még nem volt dolgom. A képek magukért beszélnek, milyen édes kis család is az övüké. A kicsik már nagyobbacskák, de ezek a pillanatok örökre megmaradnak.:)

Gyereknap!

Holnap gyereknap!!!!!

Május utolsó vasárnapján ünnepeljük a gyermekeket, amikor sok család színes programokra viszi a kicsiket, sőt valaki még ajándékot is kap.
Azonban a gyermeknap eredetét csak kevesen ismerik.

1923-ban Mustafa Kemal Atatürk, a későbbi Török Köztársaság alapítója, a térségben dúló függetlenségi háború idején április 23-át a nemzeti függetlenség napjának, és egyben gyermeknapnak nyilvánította. Miután az 1922 novemberében megalakult Török Nemzeti országgyűlés eltörölte a szultanátust, az elnök ezt a napot azért emelte ünneppé, hogy hangsúlyozza, ők az újdonsült török nemzet jövője.

Április 23-ának jelentősége az volt, hogy a nemzetközi közösség is felismerte a gyermekek ügyének fontosságát. Az UNICEF a mai napig április 23-át tartja nemzetközi gyereknapnak. Az 1925.ös svájci Gyermekjóléti Konferencia végül június 1-ét hirdette ki a legkisebbek ünnepéül, és a világ legtöbb országában ekkor is tartják.

Magyarországon 1930-ban nem is csak egy nap, hanem egy teljes hét volt a kicsiké, amelynek megtartása azonban a második világháború kezdetével elmaradt. 1950-től ünnepeljük ismét, de azóta már május utolsó vasárnapján.

Ezen a napon bármilyen programot, ha az idő engedi, szabadtéri programot csinálhatunk a csöppségeknek, az a fontos, hogy együtt legyen a család.

Gyereknap eredete

A Nemzetközi Gyermeknapot a világ több országában ünneplik. Hasonló rendezvényeket már a II. Világháború előtt is rendeztek: ilyen volt a gyermekhét, amelyet először 1931 májusában tartottak meg, elsősorban jótékonysági céllal. 1950-ben a Demokratikus Nőszövetség tett javaslatot ismét a gyermekek megünneplésére, a cél ekkor is az elmaradott, háború sújtotta országok gyermekeinek megsegítését szolgáló akciók szervezése volt.

Motorbaleset és sürgősségi...

Már sokszor elhatároztam, hogy kiiktatom a lakásból a gyermekjárműveket, motor, bicikli...utóbbi már elkerült a Mamáékhoz, de a kismotorok még várakoznak. A sorsuk ezek után megpecsételődött...

Este van, 8 óra. Ilyenkor már a rendes gyerekek álmosak lesznek, isznak, pisilnek és mennek aludni. Na, ez nálunk nem így van, a mi gyerekeink ilyenkor még pörögnek egyet, mielőtt beálmosodnának. Réka lányom elővette a motorját, és rótta a köröket az étkezőasztal körül, Atika pedig rohangált utána indiánüvöltéssel: - Én vagyok a rendőrbácsi, rohanj, Réka, elkaplak! Na, a nagy rohanás eredménye lett a pofáraesés. De szó szerint, szegényem felbukott. Nem először fordult elő, és mivel lassan már 3 éves lesz, nem igazán gondoltam, hogy baja lesz, már beleedződött a fiúk mellett. Hát lett. Nem nagy dolog így utólag, de én azért bementem vele a sürgősségire. Az álla repedt fel, és nem igazán tetszett, hogy úgy szétnyílt. Lefertőtlenítették, összeragasztották, most egy nagy kötés van szegény állán, de nagyon hősiesen tűrte, hogy matat rajta a doktorbácsi. Néha ugyan rákérdezett, hogy készen van-e már, de azt is nagyon édesen. Elolvadtak ott is tőle.
Keresztapu végig velünk volt, és vidáman gyalogoltak ki kézenfogva, amikor végre kijutottunk, mert még a röntgent meg kellett várni. De szerencsére megúsztuk ezzel a kis sérüléssel. Tehát a motor megy, Réka pedig bekerült az első sürgősségi látogatásom faliújság falára.

Amikor hazaértünk még ébren vártak a tesók, és nagy öleléssel üdvözölték, igazi kis hős katonaként, Atika pedig csak kérdezgette: -Réka, ugye jól vagy? Semmi bajod? Mert én aggódtam ám!:)

Réges-régen.....(Gyerekszáj)

Egyik este fényképeket nézegettünk a gyerekekkel. Előkerültek a gyermekkori képeim is, időszámítás előttről, amikor is óvodás kisfiam rákérdezett egy fekete-fehér fotó láttán:
- Anyucikám, amikor te kicsi voltál még nem voltak színek?:))))))))

Ami tény, az tény...:)

Kicsikkel épp állatos mesét néztünk délután, amikor óvodás kisfiam megszólalt:
- Anyucikám, én vagyok a kisboci!!!!!
Nagyot mosolyogtam rajta...
- Te pedig, mert már elég öreg vagy hozzá,  lehetsz egy nagy tehén!
Nos, itt már a szék mellé ültem...:))))))))

Karácsonyra hangolódva.

 Igazán illik a képeimhez, meghittséget hoz a karácsony előtti időkre.