Svájc....Mi jut eszünkbe legelőször erről az országról? Nekem a csokoládé, pl. a Toblerone, aztán a svájci óra, a lila tehén... Ki kell ábrándítanom sokakat, azzal még nem találkoztam, de szeretnék.:) Az első normális, nem bóvli órám is svájci volt.
Hát most itt vagyok. Ki gondolta volna. Én sem. Bár már világjáróhenianyu-ra cserélhetném a blognevem, nem ok nélkül. Azt hiszem, meg is teszem.:)
Olaszország, Ausztria és most Svájc. Úgy látszik, mindenhol küldetésem van. Ez az én életem. Pedig nagyon nehéz kettéválasztani az életemet, a másik felem otthon van, a gyermekeimben, a férjemben, a családomban, én pedig itt, egy számomra még ismeretlen országban, egyedül.
Minden újrakezdés iszonyú stresszel jár. Ez így van. Aki nem stresszel ilyenkor, az vagy fakír, vagy csak szerencsés ember. Én nagyon tudok izgulni, rettenetesen. Ismeretlen hely, emberek, munka....ki ne tojna be ettől először. Viszont kíváncsi is voltam, mert végre egy olyan helyre kerülök, ahol nem kell alantas munkát végeznem, hanem azt tehetem, amit még utoljára Olaszországban, egy jó kávé, egy finom sütemény, egy mosoly, egy kis beszélgetés és a vendég elégedetten távozik.
Azt hiszem, a sors, a védőangyalom,- mondjuk ő biztos sokszor fogta a fejét miattam -, vagy Isten keze is benne volt, hogy itt kötöttem ki. Na jó, az enyém is, mert én nyomtam meg az entert, amikor a munkákat kerestem és írogattam az email-eket. Egy szerencsétlen és mégis szerencsés eset után az osztrákokat végleg letudtam, nem az én világom, és ők sem erőltették meg magukat, hogy benne legyek az ő világukban. Nem is sajnálom. Tudni kell nemet mondani. Én azt tettem.
Amikor 4 év ausztriai munka után újra nekiláttam állás után nézni, eléggé összeszorult a gyomrom.
Te jó ég, újrakezdés! Gyűlölöm, pedig megéltem már párszor, az élet több területén is.
Minden napom azzal kezdődött, megnéztem, mennyi választ kaptam az elküldött életrajzaimra....de először, a legfontosabb mindig egy jó kávé!
Mindjárt jobban indul így a nap, nem igaz? (Mondjuk ezt csak a megrögzött kávéfogyasztók tudják, de a nemkávézók se keseredjenek el, egy tea, kakaó vagy bármi más is megteszi kezdetnek.)
Aztán kezdtem letörni, amikor már nem jött annyi válasz, és olyan, ami igazán megfelelt volna.
40 évesen már nem dolgozom akárhol. Elég volt a lenézésekből, a megaláztatásból, vissza akarok kerülni a listám elejére, ahol élvezem is, amit csinálok, szeretem a munkámat, nem pedig csak kényszerből teszem, minden reggel egy óriási kővel a gyomromban, mert annyira utálom.
Tehát vissza oda, hogy vagy ezer email, telefon után, amikor már nem is számítottam rá, ott találtam a beérkező leveleim között....."Kedves Henriett, ha Önnek is megfelel, mi szeretnénk alkalmazni...."
Először csak átfutottam a sorokon, mert már annyiszor olvastam ezzel kezdődő levelet, aztán mindig volt egy de....
Most viszont a "de" igenné változott, és már az első pillanatban tudtam, ez az, ami nekem kell. Svájc. Kávéház és benne Én.
Szuper
VálaszTörlésMegérdemled!
VálaszTörlés