Szombat kora reggel, ha felriadok és ránézek az órára, mindig eszembe jut, de jó, még aludhatok, nem kell a srácokkal bajlódni, suli-ovi miatt....Visszahunyom a szemem és épp kezdenék lemenni alfába és omegába, amikor hírtelen azt érzem, nincs helyem, és egyre jobban tolódok az ágy széle felé.
Na igen, megtelt az ágy, és a négy gyerekem vigyorog rám reggel 7-kor, miszerint ők nem tudnak aludni, az meg nem érdekes, hogy én mennyire szeretnék még...
Lefotóztam a lábikókat és továbbléptem a hétvégébe.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése