Őszi szünet, avagy muszáj, hogy zombi-anyuk legyünk?!

Amikor egyre közeledik a SZÜNET az iskolában-oviban, kezdünk rettegni a gyermekeinktől. Nem kell megjátszani senkinek az ellenkezőjét, mert tényleg így van. Jó előre ki kell találni, vajon mitől érzik majd a rosszcsontok jól magukat, nem fetrengve a tévé előtt, vagy kockulva a számítógép mellett.
A menüt is jó előre ki kell találnom, ugyanis ovis kisfiam már egy éve "majdnemvega". Egyedül a Füstli virslit hajlandó megenni, semmi más húsfélét, a tésztát is csak simán, de a sajtos pizzát, amit én készítek, az jöhetne minden nap. Az oviban már megszokták a stílusát, és szerencse nem is erőltetik belé, hogy mosteztcsakazértismegeszed, mint sok helyen hallom.

Tökfaragás kipipálva. Tudom, hogy nálunk nincs Halloween, de a gyerekért mindent. Nekik ez nagy kaland. Nagyfiam meg is jegyezte, kár, hogy nálunk nincs ilyen ünnep. Mehetnének jelmezben édességet gyűjteni és ijesztegetni. Na, az tuti tetszene mindenkinek!:)

Faleveleket is gyűjtünk ilyenkor, szépen lepréselem, mert nem lehet tudni, mikor kapják meg házi feladatban a suliban is. A nagyobbak most használták fel az évvégi Zalakarosi fürdőbelépőjüket, tehát ez is kipipálva.

Kislányomat lekötni már csakis csajos dolgokkal lehet. Igazi kislány. Mai program, anya-lánya manikür.

 

Volt már, hogy elbóbiskoltam délután, addig a drága lányom csinált nekem egy csodás sminket. Nem is vettem észre, tettem-vettem a lakásban, majd csengettek. Kinyitottam az ajtót, rámosolyogtam a látogatónkra, aki először rám, majd az emeletre nézett, hogy jó helyen jár-e, majd vissza. Aztán nagy röhögés. Hát én is ledermedtem, amikor belenéztem a tükörbe...Még jó, hogy az utcára nem így mentem le.:)

  De ezért is imádjuk őket, mert utánozni szeretnének, felnéznek ránk, olyanok szeretnének lenni, mint mi. Kisfiamnak pedig én vagyok a szívkirálynője, akit a lovag kiment és feleségül vesz!:)....és ez így van jól!:) 

Köszönet!

Több, mint 2000 olvasó!!!!! Ez igen, köszönöm nektek és továbbra is jó olvasgatást!:)

Gyereknapra meglepi!!!!!

Tudod anya miért jó
kisgyereknek lenni?
apró virágokból
gyöngykoszorút fonni

pillangót a réten
szemünkkel követni
hullámok táncával a
folyókon lebegni

apró tenyeremmel
biztos kezet fogni
puha lágy öledbe
néha beleülni

hallgatni a mesét
ajkadról zenélnek
csodás képet adnak
édes csemetédnek.

Juhász Szilvia
Tudod Anya

Akkor jöjjön a meglepi egy nagyon kedves Barátosnőmnek! Puszi!!!!!!!

Mikor megkért rá, hogy fotózzam le a kicsiket, nagy örömmel mentem, mert ikrekkel még nem volt dolgom. A képek magukért beszélnek, milyen édes kis család is az övüké. A kicsik már nagyobbacskák, de ezek a pillanatok örökre megmaradnak.:)

Gyereknap!

Holnap gyereknap!!!!!

Május utolsó vasárnapján ünnepeljük a gyermekeket, amikor sok család színes programokra viszi a kicsiket, sőt valaki még ajándékot is kap.
Azonban a gyermeknap eredetét csak kevesen ismerik.

1923-ban Mustafa Kemal Atatürk, a későbbi Török Köztársaság alapítója, a térségben dúló függetlenségi háború idején április 23-át a nemzeti függetlenség napjának, és egyben gyermeknapnak nyilvánította. Miután az 1922 novemberében megalakult Török Nemzeti országgyűlés eltörölte a szultanátust, az elnök ezt a napot azért emelte ünneppé, hogy hangsúlyozza, ők az újdonsült török nemzet jövője.

Április 23-ának jelentősége az volt, hogy a nemzetközi közösség is felismerte a gyermekek ügyének fontosságát. Az UNICEF a mai napig április 23-át tartja nemzetközi gyereknapnak. Az 1925.ös svájci Gyermekjóléti Konferencia végül június 1-ét hirdette ki a legkisebbek ünnepéül, és a világ legtöbb országában ekkor is tartják.

Magyarországon 1930-ban nem is csak egy nap, hanem egy teljes hét volt a kicsiké, amelynek megtartása azonban a második világháború kezdetével elmaradt. 1950-től ünnepeljük ismét, de azóta már május utolsó vasárnapján.

Ezen a napon bármilyen programot, ha az idő engedi, szabadtéri programot csinálhatunk a csöppségeknek, az a fontos, hogy együtt legyen a család.

Gyereknap eredete

A Nemzetközi Gyermeknapot a világ több országában ünneplik. Hasonló rendezvényeket már a II. Világháború előtt is rendeztek: ilyen volt a gyermekhét, amelyet először 1931 májusában tartottak meg, elsősorban jótékonysági céllal. 1950-ben a Demokratikus Nőszövetség tett javaslatot ismét a gyermekek megünneplésére, a cél ekkor is az elmaradott, háború sújtotta országok gyermekeinek megsegítését szolgáló akciók szervezése volt.

Motorbaleset és sürgősségi...

Már sokszor elhatároztam, hogy kiiktatom a lakásból a gyermekjárműveket, motor, bicikli...utóbbi már elkerült a Mamáékhoz, de a kismotorok még várakoznak. A sorsuk ezek után megpecsételődött...

Este van, 8 óra. Ilyenkor már a rendes gyerekek álmosak lesznek, isznak, pisilnek és mennek aludni. Na, ez nálunk nem így van, a mi gyerekeink ilyenkor még pörögnek egyet, mielőtt beálmosodnának. Réka lányom elővette a motorját, és rótta a köröket az étkezőasztal körül, Atika pedig rohangált utána indiánüvöltéssel: - Én vagyok a rendőrbácsi, rohanj, Réka, elkaplak! Na, a nagy rohanás eredménye lett a pofáraesés. De szó szerint, szegényem felbukott. Nem először fordult elő, és mivel lassan már 3 éves lesz, nem igazán gondoltam, hogy baja lesz, már beleedződött a fiúk mellett. Hát lett. Nem nagy dolog így utólag, de én azért bementem vele a sürgősségire. Az álla repedt fel, és nem igazán tetszett, hogy úgy szétnyílt. Lefertőtlenítették, összeragasztották, most egy nagy kötés van szegény állán, de nagyon hősiesen tűrte, hogy matat rajta a doktorbácsi. Néha ugyan rákérdezett, hogy készen van-e már, de azt is nagyon édesen. Elolvadtak ott is tőle.
Keresztapu végig velünk volt, és vidáman gyalogoltak ki kézenfogva, amikor végre kijutottunk, mert még a röntgent meg kellett várni. De szerencsére megúsztuk ezzel a kis sérüléssel. Tehát a motor megy, Réka pedig bekerült az első sürgősségi látogatásom faliújság falára.

Amikor hazaértünk még ébren vártak a tesók, és nagy öleléssel üdvözölték, igazi kis hős katonaként, Atika pedig csak kérdezgette: -Réka, ugye jól vagy? Semmi bajod? Mert én aggódtam ám!:)

Réges-régen.....(Gyerekszáj)

Egyik este fényképeket nézegettünk a gyerekekkel. Előkerültek a gyermekkori képeim is, időszámítás előttről, amikor is óvodás kisfiam rákérdezett egy fekete-fehér fotó láttán:
- Anyucikám, amikor te kicsi voltál még nem voltak színek?:))))))))

Ami tény, az tény...:)

Kicsikkel épp állatos mesét néztünk délután, amikor óvodás kisfiam megszólalt:
- Anyucikám, én vagyok a kisboci!!!!!
Nagyot mosolyogtam rajta...
- Te pedig, mert már elég öreg vagy hozzá,  lehetsz egy nagy tehén!
Nos, itt már a szék mellé ültem...:))))))))